Szereplők

Pete Postlethwaite

A film főszereplőjét Pete Postlethwaite alakítja. 1946-ban született, színházi szerepek után sok hollywoodi filmben is láthattuk. Az Apám nevében c. 1993-as drámában nyújtott szerepéért Oscar-díjra jelölték. Legismertebb szerepe talán az 1997-es Jurassic Park 2. – Az elveszett világ c. Spielberg-film volt.
A hülyeség korában egy jövőbeli történészt alakít, aki 1950 és 2008 között készült „archív” filmfelvételeket, híreket és dokumentumfilmeket gyűjt, és arra keresi a választ, hogy az emberiség hol rontotta el, és hogyan jutott el a Föld klímájának teljes felborításáig. Az általa gyűjtött felvételek hat, a mi korunkban élő valós személy történetét követik nyomon.

Al Duvernay

Alvin DuVernay paleontológus, aki olajlelőhelyeket kutat fel New Orleans partjainál. Amikor egy vízalatti próbafúrással öt kilométer mélyről iszapot hoznak a felszínre, Alvin az, aki a mintában található mikroszkopikus méretű fosszíliákat elemezve megmondja, hogy hol érdemes a következő fúrást elvégezni.
Amikor 2005. augusztus 30-án városát, New Orleanst részben elpusztította a Katrina-hurrikán. Alvin száz embert mentett meg saját hajóján. Alvin szerint az átélt pusztítás semmi ahhoz képest, ami akkor fog következni, ha legértékesebb kincsünket, a Földet szó szerint felégetjük. „Az utóbbi száz évben csak használtuk a természeti kincseket és visszaéltünk velük. Lehetne ez a tudatlanság kora. Vagy a hülyeség kora”, mondja.

Jeh Wadia

Jeh Wadia gazdag és nagy hatalmú üzletemberek családjába született. Hitvallása, hogy „minden ember egy magasabb célra van rendelve”, és hogy az ő feladata az, hogy „hazájában véget vessen a szegénységnek”. Amikor a hétvégéken távoli falvakba utazott, hogy ott jótékonysági munkát végezzen, rájött, hogy egyetlen repülőútja többe kerül, mint egy egész falu felvirágoztatása. Innentől kezdve inkább vonaton utazott, és egy ilyen 26 órás vonatúton támadt az az ötlete, hogy Mumbaiban egy fapados légitársaságot alapít, és egymillió indiai lakos, köztük riksások, felszolgálók és taxisofőrök számára is lehetővé teszi a repülést.

„Ha a vállalkozások gyorsabban nőnek, akkor az embereknek több felesleges jövedelme marad. Több felesleges jövedelem pedig megteremti a fogyasztói társadalmat, ha pedig a fogyasztói társadalom megvalósul, akkor már minden úgy megy, mint Amerikában.”
„Ha még azért sem tudunk összefogni, hogy a szegénységet megszüntessük a világon, akkor mennyi esélye van a bolygónak a túlélésre?”

Layefa Malemi

Layefa Malemi, a 23 éves fiatal lány orvosnak készül. Egy kis nigériai faluban él a Niger folyó deltájában. A falu területéről hetenként több tízmillió dollár értékű olajat termelnek ki, de a gazdag olajkészletek ellenére a lakosság teljes szegénységben, elektromosság és ivóvíz nélkül él. A higiénikus illemhelyek hiánya miatt legutóbb húszan haltak meg egy kolerajárványban. Layefa azért szeretne orvos lenni, hogy „a szegény és szenvedő emberek életét megmentse”, és hogy „híressé és hőssé” váljon. Amíg azonban össze nem gyűlik az ehhez szükséges pénz, addig minden reggel halászni indul a folyóra, melynek vize az olajkitermelés miatt egyre szennyezettebb.

„Nem vagyok megelégedve ezzel az élettel. 23 évesen egy jobb helyen kellene élnem. Ennek a helynek olyannak kéne lenni, mint Amerika. Azt akarom, hogy ezek az emberek, és köztük én is úgy éljenek, mint ott.”
„Azt hiszem, hogy két éve, amikor a nővérem meghalt, akkor határoztam el, hogy orvos leszek. Nem csak orvos: egy jó orvos.”

Jamila és Adnan Bayyoud

Jamila Bayyoud, a nyolc éves iraki kislány testvérével, Adnannal háborús menekültként tengődik Jordánia utcáin. A testvérpár öt illetve hat éves volt, amikor 2003-ban Irak amerikai megszállásának második napján házuk rakétatámadást kapott. Ők ketten időben ki tudtak menekülni az égő romok közül, de idősebb testvérük, Malik súlyos égési sérüléseket kapott, apjuk pedig meghalt. „Apánk a legjobb ember volt egész Irakban”, mondja Adnan, „de az amerikaiak idejöttek és megölték őt. Reggel találtunk rá, akkor már nem élt”. A gyerekek most Jordániában élnek az utcákon, és használt amerikai cipőkkel kereskednek. „Mi addig hordjuk a cipőket, amíg szét nem esnek, ők meg csak úgy kidobják őket”. Eközben Bagdadban Malik testvérük kilencedik próbálkozásra megkapja az orvosi igazolást, ami a Jordániába való átkeléshez szükséges. Jamila és Adnan taxival a határ felé indul, reménykedve, hogy újra találkozhatnak testvérükkel.

„Egyik nap, nagyon korán reggel, vagyis inkább még éjszaka jönni kezdtek a tankok. Egész nap jöttek, és másnap is. Tankok, tankok és megint csak tankok.”
„Régen az iskolában sokat játszottam a barátaimmal. Olvasni és írni tanultam. Szeretnék most is tanulni, de itt nem engedik meg.”

Piers Guy

Piers Guy új szélerőművek építéséért küzd a közép-angliai Cornwallban a makacs, minden újnak keresztbe tevő lakók ellen. Meggyőződése, hogy a szeles angliai tájakon a szélerőművek egy intelligensebb és takarékosabb energiaellátás úttörői, melyek láthatóvá teszik az általunk egyre nagyobb ütemben fogyasztott energiát. Az ellene fellépő helyi lakosok viszont a panorámát féltik a szélkerekektől.

Fernand Pareau

Fernand Pareau 82 éves hegyivezető a Francia Alpokban. Első látásra szeretett bele a Chamonix-völgy gleccsereibe, és vagy százötvenszer mászott fel a Mont Blanc csúcsára. Azt meséli, hogy legutóbb két éve, hetvenkilencedik születésnapján járt arra. Élete során legalább 150 méterrel rövidültek meg a gleccserek, és a globális felmelegedés mindent megváltoztatott: a fák egyre magasabbra nőnek, és a madarak sem költöznek el télire, unokái pedig már műhavon síelnek. Fernand őrültségnek tartja, hogy háromezer teherautó szállítja a francia krumplit Olaszországba, hogy ugyanennyi teherautó később krumplipüré formájában hozza azt vissza. Csatlakozik egy biciklis tüntetéshez, és kilencszáz fát ültet, de tudja, hogy mindez hiába.

„Tudom, hogy a jövő emberei minket fognak hibáztatni azért, hogy nem gondoltunk a környezetünk védelmére. Csakis hasznot próbáltunk húzni belőle”

Legfrissebb tweetek

» További csatlakozási lehetőségek
» Visit Global Website

Létrehozó szervezetek

Köszönjük a segítséget